A régi India hozzájárulása a világkultúrához V.-rész
Szudhir Birodkar: Gyógyszerek és gyógynövény keverékek készítéseMivel India az Ájurvéda, a gyógynövényekkel való orvoslás hazája, természetes, hogy sokféle gyógynövény keverék és egyéb szer létezett a régi Indiában. Több külföldi kommentátor, pl. Megaszthenész, Strabo, Xenophon és Ktésziasz említik ezeket a gyógyszereket.
Ktésziasz szerint: „Az Indiáról írók arról tájékoztatnak minket, hogy ez az ország nagyon sokféle gyógy- és egyéb szert termel, és rendkívül sok itt az olyan növény, amelyekből ezeket kivonják. Némelyiknek gyógyereje van, meggyógyítja az életveszélyes kígyómarást is, mások ártalmasak, és gyorsan elpusztítják az életet.”
A sebészet technikája nagyon fejlett volt a régi Indiában. A Kr.e. 8. században élt Szusrutáról írják, hogy hályogokat távolított el, fogat húzott, szöveteket ültetett át (plasztikai sebészet), stb. Voltak más orvosok is, pl. Csaraka, Átréja, Agnivésa, Dzsívaka, stb.
A sebészet gyakorlása megkívánta, hogy a beteg eszméletlen legyen. De kloroform vagy más anesztetizáló drog hiányában különleges likőröket használtak. Ezeket gyümölcsökből, cukornádból, sőt egyes gyökérfajtákból vonták ki. A likőrök gyűjtőneve arka volt, ami szanszkrit nyelven lényeget jelent. A likőröket orvosi alkalmazáson kívül is fogyasztották. A védikus kor óta vannak likőrjeink, mint a szóma és a sura.
Likőröket más országokba is exportáltak. Az arabok, akik az indiai árukat az ó- és középkorban elvitték a nyugati országokba, az indiai likőrt arrak-nak nevezték, a szanszkrit arka nyomán. Az arab szóból származik az angol arrack, amit az Oxford Szótár is megerősít.
Guggul aromás, gumiszerű anyagot jelent, és ez sok ájurvédikus gyógyszer alapja. A szó a Római Birodalomba exportált ájurvédikus gyógyszerekkel együtt jutott el nyugatra. Ma is használják indiai gyógyszerekben, pl. a jógarádzs guggul-ban.
Csiretta egy növény neve, keserű szérumot ad, amit az Ájurvédában használnak. Ennek a cikknek az exportja vezetett oda, hogy a szó sok mai nyugati nyelv szótárába bekerült. A csiretta szó a szanszkrit kiráta-tikta-ból származik, keserű növény Kirátából, a régi India egy tartományából.
A bacsnag vagy bis is olyan szavak, amelyek utat találtak sok nyugati nyelv orvosi szótárába, az Indiával folytatott kereskedelmen keresztül. Ezt a szérumot vatszanábhának nevezték, mert a borjú köldökéből vonták ki; ebből a szóból származik a bacsnag.
Indiában már régóta használtak kígyómérget, mint a kígyómarás ellenszerét. A kígyóméreg egyik neve biscobra a nyugati orvosi szótárban, a szanszkrit visakapra után.
Csaulmugra a fa neve, amelynek magvaiból lepra kezelésére való olajat vontak ki. Ez az orvosság az eredeti nevén jutott el idegen országokba. Az angol szó, caulmugra az indiai kifejezésből származik, mint azt az Oxford Szótár megerősíti.
Fűszerek termelése és feldolgozása
India a fűszerek hazája: bors, gyömbér, szegfűszeg, fahéj, kardamon, kömény régóta India exportcikkei. Ezek a fűszerek nagyon értékesek voltak nyugaton. Ha pl. háború miatt járhatatlanok voltak a kereskedelmi utak, a fűszerekért ugyanannyi súlyú aranyat adtak.
A borsot (Piper Longum) említi a Peripleus. A Peripleushoz fűzött megjegyzések szerint a borsot „egy India melegebb részeiben honos, évelő növénytől” kapták. A latin Piper és a görög piperi a szanszkrit pippaliból származnak.
India különböző részeiben termeltek borsot, különösen a hosszú fajtát. Ez nyilvánvaló a szóval együtt használt jelzőkből, min vaidéhi (Vidéhából), mágadhi (Magadhából), csapala (Csapából) stb. A Periplus ezt mondja: „Ezekbe a vásárvárosokba nagy hajókat küldenek, a bors és malabathrum nagy mennyisége és térfogata miatt.”
A ginger (gyömbér) szó a latin Gingiber-ből származik, ez viszont, az Oxford Szótár szerint a szanszkrit sringam-ból (szarv). A szótár a szanszkrit szót crngam-nak írja. Talán azért nevezték szarvnak, mert a gyömbér gyökere néha hasonlít a szarvas agancsaihoz. A gyömbért a régi Indiában árdrakam néven ismerték. Ezt a szót általában a friss vagy nedves gyömbérre használták. Hindi nyelven a gyömbér ma is adrak. A száraz változatot régen szunthi-nak nevezték, szunth sok modern indiai nyelven.
Az indiai szegfűszeg kereskedelemre az első utalást Comas Indicopleusztésznél találjuk, aki azt mondja a Keresztény Topográgiájában, 550 körül, hogy „A belső területekről, vagyis Tzinista-ból és más vásárvárosokból selymet, aloe fát, szegfűszeget és szantálfát hoznak.”
A kalikuti Zamorin (Szamudrin) rádzsa írta 1495-ben a portugál királynak, „Az én királyságomban bőven vannak fahéj, szegfűszeg, gyömbér, bors és drágakövek.” Marco Polo is megjegyezte a 13. században, hogy szegfűszeggel és más finom fűszerekkel kereskednek „Melibar (Kerala) királyságában.” Bár nincs határozott bizonyítékunk, az angol clove szó etimológiailag közel áll a szanszkrit lavangamhoz. Lehet, hogy a clove szó a lavangam görög és latin származékaiból ered.
Ami a fahéj eredetét illeti, Hérodotosz, a történetírás atyja mesés történetet mond el, nagy madarak fészkéből veszik ki „azokban az országokban, ahol Bacchust táplálták,” ez a görög legendában Indiát jelentette. Utalás ez arra, hogy a fahéjat eredetileg Indiából hozták. A fahéj szanszkrit neve szugandhi-tvacsa, aromás kéreg. Látható, hogy a szugandha és a cinnamon szavak etimológiailag közel állnak egymáshoz.
(Szilágyi Márta, Rohini fordítása)
- 2006-09-09 08:38:41
- Govinda
- (hozzászólások: 1)
Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy hova lett ez a régi India? Mi az oka annak, hogy ez a nagy tudás feledésbe merült?
Govinda, válaszodat előre is köszönöm.