Gopálatápani Upanisád

Mindegyik Upanisád az Isten-megismerésről beszél, Istent teszi meg az önmegvalósítási folyamat végcéljának, itt azonban nemcsak egyszerűen Istenről van szó, hanem Krisnáról. Miért, mi a különbség? 

Krisna a Legfelsőbb Úr, teljesen függetlenül és örök boldogságban él a lelki világban örök személyes társaival, akik mind az Ő személyes kiterjedései, és nem különböznek Tőle. Mindennek az eredete, és minden ok elsődleges oka. Eredeti formájában mindig fiatal és gyönyörű, még a neve is ezt jelenti: mindenkit vonzó. Időről-időre megjelenik az anyagi világban, például azért, hogy helyreállítsa a vallásos elveket, megvédelmezze a bhaktáit, vagy örömet szerezzen nekik. Megjelenhet a saját személyes formájában, mint prábhava, vagy a különböző érzelmi vonásoknak megfelelően, mint vaibhava-prakása. Számtalan formája különböző feladatokat lát el, ilyenek az anyagi világ megteremtése és fenntartása, illetve a visszavonása. Krisna a szívünkben élő Felsőlélek, Krisna a kozmikus erő, amely a teremtés minden egyes atomját áthatja.

Az emberi életforma egyetlen igazi célja, hogy Krisnát megismerje. Néha ezt a célt felszabadulásnak nevezik, de a felszabadulásnak is számos formája van, aszerint, hogy az egyéni lélek milyen kapcsolatban szeretne lenni Krisnával.

A Gopálatápani Upanisád is a felszabadulásról beszél, de ez nem pusztán megszabadulás az anyagi világ szenvedéseitől, nem a mennyország korlátozott boldogsága, nem csak-tudat, ahogyan egyes védantisták elképzelik, még kevésbé a buddhista nirvána vagy kialvás, megsemmisülés. A felszabaduláshoz szükség van a tudásra vagy megismerésre, de a megismerés nem cél, hanem eszköz. A felszabadulás nem statikus állapot, hanem nagyon is élő kapcsolat: a szeretet kapcsolata. A tudás sem valami elvont filozófiai bölcsesség; az embernek meg kell tudnia, hogy mi Krisna kívánsága, és aszerint kell cselekednie. Ez az igazi religió vagy visszakapcsolódás; szanszkrit szóval jóga.

*

Az Upanisád első fejezetéből megtudjuk, hogy a bölcsek Brahmához fordultak, és nagyon komoly kérdéseket tettek fel neki:

„Ki a Legfelsőbb Úr? Kitől retteg a halál? Kit kell megismernünk ahhoz, hogy minden egyebet megismerjünk? Ki teremtette ezt a világot? Milyen az Ő formája? Hogyan imádjuk Őt?”

Brahmá sorban megválaszolja a kérdéseket:

„Krisna a Legfelsőbb Úr. A halál Krisnától retteg. Aki Krisnát ismeri, az már mindent ismer. Krisna teremtette a világot. Aki mindig Rá gondol, és Őt magasztalja, az egészen biztosan felszabadul.

Egészen biztosan kiszabadul az ismétlődő születés és halál világából az, aki egész szívével Krisnán meditál, akinek a szemei olyanok, mint a gyönyörű lótuszvirágok, színe olyan, mint a monszunfelhő, ruhái ragyogóak, mint a villám Erdei virágokból készült füzért visel, pásztorfiúk, pásztorlányok és tehenek veszik körül, minden kívánságot teljesítő fa alatt pihen, pompás ékszerek díszítik, és azok a szellők szolgálják, amelyek megérintették a Jamuná hullámait.

Zengjétek ezt a mantrát: klim krsnája govindája gópidzsana-vallabhája szváhá. Aki csak egyszer elénekli ezt a mantrát, gyorsan elnyeri Krsna társaságát. Nem vágyik többé semmilyen anyagi haszonra, hanem csak azt szolgálja, akit szeret. Így szabadul meg a karma kötelékeitől.

Én magam is ezzel a mantrával formáltam meg ezt a világot. A k betűből lett a víz, az l-ből a föld, az i-ből a tűz, az m-ből a hold, a klim szótagból a nap. A többi szóból alkottam meg az étert, a levegőt, a tudást, az élőlényeket, és minden mást. Még a félisteneket is ez a mantra szabadítja meg az illúziótól.

Hódolatom Krisnának, aki a világ megteremtője, fenntartója és megsemmisítője, a világ ura és maga a világ. Formája tudással teljes, mindeneket vonzó. Szemei olyanok, mint a lótuszvirágok, lótuszvirágokból készült füzért és gyönyörű pávatoll-koronát visel, megsemmisíti a démonokat, és Ardzsuna kocsiját hajtja. Szívesen játszik a fuvoláján, a Jamuná partján sétál, és a meghódolt lelkek védelmezője. Fölemelte a Góvardhana-hegyet, elbűvölő és tiszta, páratlan Egy, a legnagyobb, mindenki megmentője és minden transzcendentális boldogság forrása.”

*

Az Upanisád 2. fejezetében megváltozik a kép. Vrndávanban vagyunk, és Krisnát gyönyörű pásztorlányok veszik körül. Más védikus írásokból tudjuk, hogy ezek a pásztorlányok egy korábbi életükben ugyanazok a bölcsek voltak, akik Brahmát faggatták Krisnáról. Komoly lemondásokat végeztek, hogy elnyerjék Krisna társaságát.

A pásztorlányokat már nem érdekli a felszabadulás, sem az elvont bölcsesség, nekik csak az fontos, hogy Krisna boldog legyen. Néha ételt és virágokat ajánlanak fel neki, tréfálkozva beszélgetnek, táncolnak vele, megfürdenek a Jamunában, máskor megfejik a teheneket, túrót és joghurtot készítenek, elviszik a piacra, aztán szép ruhákkal és ékszerekkel díszítik magukat, játszanak egymással vagy a pásztorfiúkkal, jó férjért imádkoznak, vagy rászedik az anyósukat és a sógornőjüket. Mintha a falusi lányok egyszerű életét élnék, és sokszor maguk is azt mondják, „mi csak nagyon egyszerű lányok vagyunk, minden boldogságunkat itt találjuk Vradzsában, még a fővárosba se vágyakozunk.”

Máskor egy kicsit kizökkennek a szerepükből, és akkor kiderül, hogy mégsem csak egyszerű falusi lányok, Vradzsa sem csak néhány közönséges falu vagy erdő. Itt még a tehenek is a mennyei világból jöttek, és minden kívánságot teljesítenek. A Jamuná folyó tulajdonképpen egy szépséges istennő, aki Krisnát szolgálja, az erdők és a ligetek csak azért vannak tele virágokkal és gyümölcsökkel, hogy Krisnát vendégül láthassák. Az idősebb tehénpásztorok és feleségeik úgy szeretik Krisnát, mintha édes gyermekük lenne, a fiúk mind a barátai, a lányok mind utána sóvárognak. A hétköznapok világából merített képek a lélek útkereséséről beszélnek, és Vrndávan végtelenül különleges hely, amit igazából csak az láthat, akinek szemei meg vannak kenve a szeretet írjával. Ezen a végtelenül különleges helyen minden megtörténhet, és minden teljesen transzcendentális.

A Gopálatápani Upanaisád 2. fejezete Krisna és a pásztorlányok egyik kedvtelését írja le, amit szó szerint kell érteni, abban az értelemben, hogy ez tényleg megtörtént, és pontosan így történt meg; de mégsem szabad csak szó szerint érteni, hiszen a mi szavaink nem tudják megközelíteni a transzcendentális világot.

*

Egyszer a pásztorlányok elhatározták, hogy valami nagyon szép adományt adnak egy kiváló bráhmanának. Megkérdezték Krisnát, hogy ki legyen az? Krisna Durvászát nevezte meg.

Durvásza valóban nagyon kiváló bráhmana volt, ugyanakkor jógi, aki mindenféle misztikus erővel rendelkezett.

A Márkandéja Purána (16-17 fejezet) elmondja, hogy egy Atri nevű bölcs felesége, Anaszújá egyszer nagyon elégedetté tette Brahmát, Visnut és Sivát, akik felajánlották, hogy teljesítik egy kívánságát. Anaszújá azt kérte, hogy legyenek a fiai. Brahmá úgy jelent meg, mint Szóma, vagyis a Hold, Visnu Dattátreja néven nagy bölcs lett, Siva pedig Durvásza, akitől mindenki rettegett. Volt néhány rossz szokása, például szeretett váratlanul beállítani valakihez, és még csak nem is egyedül, hanem a 10.000 tanítványával. Ha nem tudták illően megvendégelni, azonnal átkozódni kezdett; a bráhmanák átka pedig mindig beteljesül.

A pásztorlányok nem féltek Durvászától, csak egy gondjuk volt:

- Durvásza a Jamuná folyó másik partján lakik. Hogyan fogunk átkelni a vízen?

Krisna azt tanácsolta,

- Mondjátok meg a folyónak, hogy én mindig teljes önmegtartóztatásban élek. A Jamuná utat fog engedni nektek.

Így is történt; a folyó kettévált, és a lányok átadták az adományaikat Durvászának. A hatalmas és veszélyes aszkéta elégedett volt velük, és megáldotta őket. Most már szívesen hazamentek volna, ezért megkérdezték Durvászát:

- Hogyan jutunk át a Jamunán?

A bráhmana így felelt:

- Mondjátok meg neki, hogy én csak száraz füvet eszem. A Jamuná utat fog engedni nektek.

Rádháráni gondolkodóba esett. Hogy mondhatta Krisna, hogy önmegtartóztatásban él? Hogyan állíthatja Durvásza, hogy csak száraz füvet eszik – éppen most fogadta el ezeket az ízletes, tejjel és ghível készült ételeket.

A nagy jógi olvasott Rádháráni gondolataiban, és azonnal válaszolt:

- A hang benne van az éter-elemben, bár a hang és az éter különböznek egymástól. A hang benne van az éterben. Ezt az éter nem tudja. Én lélek vagyok. Hogyan lehetnék materialista élvező?

Az érintés benne van a levegő-elemben, bár az érintés és a levegő különböznek egymástól. Az érintés benne van a levegőben. Ezt a levegő nem tudja. Én lélek vagyok. Hogyan lehetnék materialista élvező?

A forma benne van a tűz-elemben, bár a forma és a tűz különböznek egymástól. A forma benne van a tűzben. Ezt a tűz nem tudja. Én lélek vagyok. Hogyan lehetnék materialista élvező?

Az íz benne van a víz-elemben, bár az íz és a víz különböznek egymástól. Az íz benne van a vízben. Ezt a víz nem tudja. Én lélek vagyok. Hogyan lehetnék materialista élvező?

Az illat benne van a föld-elemben, bár az illat és a föld különböznek egymástól. Az illat benne van a földben. Ezt a föld nem tudja. Én lélek vagyok. Hogyan lehetnék materialista élvező?

Az elme az, aki ott marad az érzékek között, és azokat elfogadja,

Ha minden lélek, hogyan gondolkodik? Hová megy? Én lélek vagyok. Hogyan lehetnék materialista élvező?

A ti szeretett Krisnátok teremtett mindent, még a kétféle anyagi testet is.

Két madár ül a test fáján. Az egyik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kiterjedése. Ő a tanú. A másik az élvező. Az egyik élvező, a másik nem-élvező. Az első élvez, a második Krisna.

Benne nem találunk anyagi, úgynevezett tudást vagy tudatlanságot. Ez a tudatlanság és az igazi tudás különböznek egymástól. Krisna, aki igazi tudással teljes, hogyan lehetne materialista élvező?

Krisna, nem születik és nem hal meg, változatlan, senki sem árthat Neki. A Jamuná folyónál, a szurabhi tehenek között él, megvédelmezi a szurabhi teheneket, pásztorfiúk a barátai, benne van az összes Védában, az összes Véda Őt magasztalja, behatolt minden élőlénybe, és mindegyiküket irányítja.

Rádháráni tovább kérdezett:

- Miért jelent meg Krisna a pásztorfiúk között? Miért született meg Dévakí méhéből? Ki az ő testvére, Balaráma? Miért jött le a földre a lelki világból? Kedves bölcs, te mindent tudsz. Arra kérlek, mondj el nekem mindent Krisnáról.

Durvásza azt felelte, hogy ő mindent Brahmától tud, Brahmá pedig magától Krisnától tanult. Egyszer megkérdezte tőle, hogy melyik a legjobb megjelenési formája, melyik teszi boldoggá az embereket és a félisteneket. Krisna mindent elmondott Brahmának, Brahmá Durvászának, ő pedig Rádhának és a pásztorlányoknak.

Ez az úgynevezett parampara, a tanítványi lánc. A tanítvány meghallgatja a lelki vezetőjét, majd maga is tanítványokat fogad el, továbbadja nekik azt, amit hallott, és semmit nem tesz hozzá – semmit el nem vesz belőle.

Ezzel a példával a Gopálatápani Upanisád két dolgot erősít meg. Az egyik az, hogy a hiteles tanítványi lánc magával Krisnával kezdődik; a másik pedig az, hogy egyedül a hiteles tanítványi lánc biztosítja a tanítások tisztaságát.

Durvásza tehát Brahmát idézi, aki először arról beszél, hol és hogyan lehet elérni a földön a felszabadulást. Elmondja, hogy a legszentebb hely Mathurá, amelyet maga a Szudarsana csakra védelmez. Még a félistenek, a gandharvák, a nágák és a kinnarák is boldogok, ha felkereshetik a Mathurá körüli erdőket. Maga Krisna is Mathurában jelent meg.

Brahmá így folytatja:

- Vradzsában Gopálának nevezik, mivel a teremtés kezdetétől fogva szeretettel védelmezi a feltételekhez kötött lelkeket. Arra tanítja őket, hogy így gondolkozzanak: Lélek vagyok, nem ez az anyagi világ az otthonom. Gopála szerves része vagyok. Az Övé vagyok. Lelki formám örökké boldogsággal teljes.

Most Brahmá Krisna szavait idézi:

„Én örökké Mathurában lakozom, erdei virágokból készült füzér ékesít, kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tartok.

Az Én hajlékomba jut az, aki egész szívével Rajtam meditál, azon a formámon, amely valamennyi forma nyugvóhelye, rendkívül hatalmas és pompás, csodálatos, és nem anyagi.

Nagyon kedves lesz Nekem a Föld bolygó lakója, aki állandóan Mathurában él, és Engem imád, ahogyan megjelenek a múrti formájában.

Mathurában mindig úgy kell imádnod Engem, mint Krisnát.

Négyféle ember imád Engem: aki szenved, az anyagi javakra vágyó, a kíváncsi, és aki a legfelsőbb tudás után kutat.

A korszak számára előírt odaadó szolgálat folyamatát követve, ebben a világban az értelmes emberek az Úr Gopálát imádják, akit bátyja, Balaráma és Rukminí királynő kísérnek.

A megszületetlen, örök Gopála vagyok. Az örök Pradjumna vagyok. Ráma vagyok. Aniruddha vagyok. Az értelmes ember Engem imád.

Krsnavana és Bhadravana minden tisztátalan vágytól mentes lakói Engem imádnak, a bhakti-jóga szabályai szerint, amelyeket Én magam mondtam el.

Még azok is az Én híveim lehetnek és Mathurában élhetnek, akik korábban elutasították a vallásos elveket, akiket elnyelt a Kali-korszak.

Mindenki nagyon kedves lesz nekem, aki őszinte bhaktám lesz. Olyan kedves, mint te, meg a fiaid, olyan kedves, mint Siva és a társai, olyan kedves, mint a szerencse istennője, Laksmí.”

*

Brahmá még további kérdéseket tett fel Krisnának. Ezzel is tanít az Upanisád; megtanítja, hogy a tanulás legjobb módja a tudakozódás. A védikus társadalomban nagyobb értéke volt a kimondott, mint a leírt szónak. Az írást nem kulturális vívmánynak, hanem kényszerű kompromisszumnak tekintették. A Kali-korszaktól kezdve az emberek értelme megfogyatkozott, az emlékezőtehetségük megromlott. Amit nem írunk le, azt gyorsan elfelejtjük. És még az írott szöveg sem biztonságos, mert nagyon könnyen meg lehet hamisítani.

Krisna itt csak nagyon röviden beszél a teremtésről:

„Mielőtt az anyagi világ megnyilvánult, semmi sem létezett Rajtam kívül. Testem ragyogása a Brahman, ebben a ragyogásban hangzott el először az Om szótag. Az Omból származott az ősanyag, ebből a hamis ego, a hamis egoból az öt tanmátra, vagyis lehetőség. Tőlük jöttek az elemek. Mindezek befedik az Om-ot.

Én vagyok ez az Om. Kortalan, haláltalan, nektári, félelem nélküli vagyok, a legnagyobbnál is nagyobb. Felszabadult vagyok. Változatlan vagyok.

Az Om három hangból áll: a, u és m. Az a betű nem más, mint Balaráma, az u a ragyogó Pradjumna, Aniruddha pedig az m. Rajtam nyugszanak ezek a betűk, mint a gyöngysor a fonálon. Az Om az Én energiám.

Az, aki úgy meditál Rajtam, ahogyan Mathurában megjelenek, eléri a felszabadulást.

Gondoljon Rám úgy, hogy a szív nyolcszirmú, kinyílt lótuszvirágán állok. Lábamon a kagylókürt, zászló és ernyő jelei, mellkasomon a srívatsza és a kaustubha ékszer, négy kezemben kagylókürt, csakra, íj és buzogány. Karjaimat karperecek ékesítik, nyakamban virágfüzér, fejemen pompás korona, füleimben csillogó, cápa-alakú fülbevalók, alakom ragyogó és szépséges, fuvolát és bivalyszarv-kürtöt tartok, eloszlatom bhaktáim félelmeit.”

*

Valaki megkérdezheti: Hogyan van ez? Hogyan beszélhet így Krisna sajátmagáról? Erre az a válasz, hogy egyedül Ő beszélhet így. Neki mindent szabad. Krisna Vaszudéva fia, vagyis Vászudéva. Azonos vele, ugyanakkor mégis különbözik tőle, hiszen Vászudéva nem pásztorfiúként, hanem harcosként jelent meg. Mégis, „Vászudévát már attól izgatottság keríti hatalmába, ha csupán látja Krisna édességét, és transzcendentális mohóság ébred benne, hogy élvezze ezt az édes ízt.”

Krisna, mint Vászudéva egy alkalommal megpillantotta Krisna, mint Krisna képét. Ezzel kapcsolatosan idézi ez a könyv Rúpa Goszvámi egy versét:

„Kedves barátaim! Ez a színész úgy jelenik meg, mint Énem második formája. Akár egy kép, bemutatja kedvteléseimet, amelyeket tehénpásztor fiúként élvezek, aki csodálatosan vonzó édes ízt és illatot áraszt, amit Vradzsa leányai annyira szeretnek. Amikor ez a látvány Elém tárul, szívemet heves izgalom járja át. Vágyakozni kezdek e kedvtelések élvezetére, és éppen olyan testet szeretnék magamnak, mint Vradzsa leányaié.” (Lalitá-Mádhava 4.19, és

Vászudéva mondja Dvárakában).

Krisna így folytatja a Gopálatápani Upanisádban:

„A nap és a hold az Én testem ragyogása. Az arany Meru hegy az Én pompás zászlóm, Brahmaloka az ernyőm. Lábaim a hét alsóbb bolygórendszer.

A bölcsek, akik tudatában vannak felsőbbrendűségemnek, kijelentik, hogy a nap, hold, tűz és az ékesszóló beszéd ragyogása az Én csillogó Kaustubha ékkövemből származik.

Univerzális formám négy karja a jóság, szenvedély, tudatlanság és a hamis ego. Az öt anyagi elem a kagylókürt, melyet a kezemben tartok, a szenvedély kötőerejében.

A csakrát gyermekességnek mondják, az eredeti illuzórikus energia a sárnga íj, az univerzum pedig a lótuszvirág az egyetemes forma kezében.

A tudatlanság eredete a buzogány, amelyet mindig a kezemben hordok.

A vallásosság, gazdasági fejlődés és az érzékkielégítés a pompás karperecek, amelyek örökké univerzális formám csuklóit ékesítik.

Tulajdonságok nélkülinek mondott nyakam körül az első megszületetlen a füzér. Az első bölcsek már részletesen beszéltek erről a füzérről.

Azt is elmondták, hogy külső formám a korona.

A változó anyagi világ fölötti két dolog az én két szikrázó fülbevalóm.

Örökké kedves Nekem, aki így meditál Rajtam. Eléri a felszabadulást. Nagyon gyorsan felszabadul. Neki adom magamat.

Mint Rudra a Rudrák között, mint Brahmá Brahmá követői között, mint félisten a félistenek között, mint ember az emberek között, mint az akadályok elhárítója (Ganesa) a Vinájakák között, mint Szúrja Nárájana az Áditják között, mint Gandharva a Gandharvák között, mint Apszara az Apszarák között, mint Vaszu a Vaszuk között – az Én kívánságokat teljesítő formám még akkor is jelen van, amikor láthatatlan. De akár látható, akár láthatatlan ebben a világban, mindig a saját hajlékában tartózkodik.”

Durvásza még elmond egy imát, aztán elbocsátja Rádhát és a pásztorlányokat. Ez az ima kísérte őket, amikor ismét átkeltek a Jamuná folyón:

- Om. Hódolat a Felsőléleknek, aki jelen van az életlevegőben. Hódolat Krisnának, akinek ezer meg ezer neve van. Hódolat Neki, akinek eredeti formája egy tehénpásztor fiú.

Hódolat a Felsőléleknek, aki jelen van az ősanyagban, az anyagi elemekben és az érzékekben. Hódolat Krisnának, aki háromféleképpen jelenik meg: mint Brahman, Paramátmá és Bhagaván.

Krisna a kozmikus ragyogás, a Felsőlélek, és a Legfelsőbb Személy. Túl van az ébrenléten, az álmodáson, a mély alváson és a titokzatos negyediken. Benne van minden atomban. Tanúja mindenki tetteinek, ott van mindenki szívében. Ő a tudat. Ő a transzcendencia. Túl van az anyagi természet kötőerőin.

Címkék: élet, filozófia, hinduizmus, india, isten, krisna, lélek, szeretet, vaisnava, vallás