Szervezett Egyház

 Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur írása

Sri Krsna a szolgáló lélek tiszta kognitív lényegében születik meg, amely felette áll minden világi korlátozásnak. Egy olyan démon, mint Kamsza király, a tipikus agresszív empirikus, mindig azt lesi, hol jelenik meg az igazság, hogy elfojthassa, mielőtt ideje lenne kifejlődni. Ez nem túlzás. A materialista természetszerűen iszonyodik a transzcendentálistól. Hajlik arra, hogy azt gondolja, a felfoghatatlanba vetett hit a vallás álarcában megjelenő dogmatizmus és képmutatás szülője. Továbbá abban a tévedésben van, hogy az anyagi és a lelki között nincs választóvonal. Tévedésében megerősítik a szentírások azon értelmezői, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak.

Ide tartozik valamennyi lexikográfus értelmező. (Lexikográfus azt jelenti, ragaszkodik a szótár szerinti jelentéshez.)

Kamsza a lexikográfus értelmezést tekinti a szentírások valódi tudományos magyarázatának, ami tökéletesen megfelel annak, hogy retteg a transzcendentálistól, vagy viszolyog tőle. A lexikográfus értelmezőket azért alkalmazzák az ilyen démonok, hogy amennyiben a transzcendentálisba vetett hitet gyanítják, azonnal rátapossanak. A démon nagyon jól tudja, ha egyszer hagyják, hogy a transzcendentálisba vetett hit megerősödjön, biztosan el fogja rontani az összes empirikus törekvését.

A démon meg van győződve arról, hogy az empirizmus hatékonyan végezhet a transzcendentálisba vetett hittel, ha rögtön az elején megteszik a döntő intézkedéseket. Hogy az ateizmus a múltban kudarcot vallott, azt annak tulajdonítja, hogy elmulasztották az ilyen intézkedések megtételét, mielőtt a teista csalás elterjedt volna a fanatikus tömegek között.

A látszólag indokolatlan, kortól, nemtől és állapottól független hit megzavarhatja a vakbuzgó empirikusokat, akik elvileg ellenzik az Abszolút Igazságot, akinek megjelenése egyáltalán nem egyeztethető össze az empirizmus uralmával. De ha úgy is tűnik, hogy jól uralkodnak e világ megtévesztett lelkeinek elméin, egyetlen törekvésük sem beszélheti le a személyt az igazság kizárólagos követéséről, ha Ő ténylegesen megszületett a lélek tiszta, kognitív lényegében.

Ebben az elátkozott világban az egyház legjobb esélye a túlélésre a teizmus kényelmes álruhájában megjelenő ateizmus. Mindig az egyházak bizonyultak a világiasság legdurvább formája rendíthetetlen fenntartóinak, bár ettől még a legrosszabb, nem-egyházi bűnözők is visszariadnak. (Erre a legjobb példa az ártatlan emberek és gyerekek megölése.)

Nem azért tesszük ezeket a megjegyzéseket, mert szándékosan szembe akarunk fordulni a fölszentelt papsággal.

A világ bevezetett egyházainak eredeti célja nem mindig kifogásolható. Eddig azonban egyetlen stabil intézmény nem járt sikerrel a tömegek oktatásában. A Legfelsőbb Úr, Csaitanja Maháprabhu, a szentírásoknak megfelelően, azt ajánlja, hogy az örök vallás tanítói egyáltalán ne legyenek konvencionálisak. Ebből nem az következik, hogy a nem konvencionális életmód mechanikus elfogadása bárkit is alkalmas vallásoktatóvá tenne. Szabályozásra szükség van, hogy uralkodjon a feltételekhez kötött lelkek inherens világiasságán. De egyetlen mechanikus szabályozásnak sincs értéke, még ebből a célból sem. A hiteles vallásoktató nem mechanikus rendszer terméke, és azt nem is favorizálja. Egyetlen rendszer sem válik élettelenné a kezeiben. Az előírt tanítások és liturgiák puszta megtartása senkit sem tarthat meg a tanítás vagy liturgia valódi szellemében.

Az értelmesen szervezett egymás ideája az élő lelki mozgalom végét jelzi. A nagy egyházi intézmények az árkok és gátak, amelyek meg akarják állítani az ilyen módon megfékezhetetlen vizeket.

Megmutatják, hogy a szamarak a lelki mozgalmat is a saját céljaikra szeretnék kihasználni. A hiteles lelki tanító abszolút és nem konvencionális irányításának a végét is tévedhetetlenül jelzik. A világi emberek csak a megelőzés rendszereit értik, a prevenció nélküli, pozitív, örök életről fogalmuk sincs. Nincs is olyan földi intézkedés, amely az örök életet tartósan megőrzi a világ, a nép szintjén.

Ezért nagyon tévednek azok, akik azt várják, hogy bármely világi értelemben sikeres mozgalom valóban lelkivé fejlődik. Ezek a világi várakozók lesznek az ál-vallástanítók, a Pútanák gonosz fajának a patrónusai. A Pútanák kongeniális feladata, hogy a teista hajlamot már a gyanított megjelenése pillanatában elfojtsák. De a valóban teista hajlandóságot ezek a Pútanák soha nem tudják elfojtani. A Pútanáknak csak az ateisták felett van hatalmuk. Hálátlan, de üdvös feladatot végeznek, nem készséges áldozataik érdekében.

De alig jelenik meg az igazi teista hajlam a fölébredt lélek tiszta kognitív lényegében, az újszülött Krsnával való első találkozás hatékonyan elhallgattatja a Pútanákat. Meggyilkolják a leendő gyilkost.  Ez a negatív szolgálatok jutalma, amelyeket a Pútanák tudtukon kívül végeznek a teizmus ügyének, amennyiben elfojtják a saját képmutatásuk elleni, képmutató tüntetéseket. De Pútaná egyáltalán nem örül, ha a jutalmát abban az egyetlen formában kapja meg, amely hibás személyiségének teljes pusztulásával jár. Kamsza király sem szereti elveszteni a legmegbízhatóbb emberei szolgálatát. Az ál-vallásoktatók egész nemzetségének hatékony elhallgattatása az első világos jele annak, hogy az Abszolút megjelent a világi síkon. Az Abszolút hiteles tanítója Krsna érkezését az ál-vallásoktatók elleni, kompromisszumot nem ismerő kampányával jelenti be.

A bizalmatlanságnak történelmi alapja van. Ennek megfelelően, ha az empirizmus uralmát érintetlenül akarják tartani, egy pillanatot sem vesztegethetnek, rögtön végezni kell a transzcendentális eretnekséggel, amint komoly megjelenéssel fenyeget. Kamsza király e hagyományos félelem alapján cselekszik, késedelem nélkül alkalmazza a szentírások empirikus tanítóit, akiket a szótár, a nyelvtan és a többi empirikus szócsavarás támogat, és feltételezett elvekre alapozott érvekkel igyekszenek elfojtani a szentírások által föltárt örök vallás valódi értelmezését. Kamsza azonban nem számol a vendéglátójával. Amikor Krsna megszületik, azonnal meghiúsítja a baljós terveket azok ellen, akiket a lejöveteléről maga értesített.

Pútaná minden kisgyereket megöl. A bébi, amikor kijön az anyja méhéből, azonnal az ál-vallásoktatók kezeibe kerül. Ezek a tanítók sikeresen megelőzik a jó oktatót, akik segítségét sosem kérik az ateisták a gyerekeik megszületésekor. Ezt a világ valamennyi bevezetett vallásának az intézményei biztosítják. Ezek csak akkor lehetnek sikeresek, ha kiküldik az éber Pútanákat, hogy már a születésük pillanatában pusztítsák el a gyerekeket, a világi szüleik közreműködésével. Emberi ügyesség nem akadályozhatja meg ezeket a Pútanákat abban, hogy birtokba vegyék a szószékeket. Ennek az oka az, hogy e világ embereiben általában az ateizmus uralkodik.

Címkék: élet, hinduizmus, isten, karma, kereszténység, krisna, lélek, szeretet, vaisnava, vallás